Még mindig Királyemberek - Kingsman: Az aranykör élménybeszámoló


Kingsman: Az aranykör
(Kingsman: The Golden Circle)

Rendező(k): Matthew Vaughn
Író(k): Matthew Vaughn, Jane Goldman

Főbb szereplők: Taron Egerton, Colin Firth, Mark Strong, Julianne Moore, Edward Holcroft, Pedro Pascal, Halley Berry, Channing Tatum, Elton John, Hanna Alström, Jeff Bridges

Eredeti megjelenés: 2017. szeptember 22.
Magyar bemutató: 2017. szeptember 21.









A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvashatóan el: mint pl. ez a rész.


Anno 2015-ben elkövettem egy nagy hibát: megnéztem moziban a Mortdecai-t. A Cinemánia Mozimániában egész pozitívan írtak róla, és az első előzetes sem tűnt annyira rossznak, ám végül az eddigi legnagyobb csalódásom volt, melyet egyedül a vicces bajszú Johnny Depp és az inasát alakító Paul Bettany néhány tényleg vicces jelenete mentettek meg. Ezt még szomorúbbá teszi viszont az a tény, hogy helyette megnézhettem volna a nem sokkal később debütáló Kingsman: A titkos szolgálatot, melyet már csak az azt rendező Matthew Vaughn (a Ha/Ver alias Kick-Ass és az X-Men: Az elsők készítője) személye miatt is vártam, az előzetes pedig rájátszott erre. Aztán végül a hibát kijavítva beszereztem DVD-n (és valami eszméletlenül szórakoztató volt), ám most vezeklésként mozikban néztem meg a folytatását, Az aranykört. És milyen jól tettem.

A történet szerint az őserdőben élő drogkereskedő és Hannibal Lecter kedvenc szakácsa, Poppy (Julianne Moore) nagy terveket szövöget, ami előtt azért még kipurcantja a Királyemberek szabóságát. Az egyedüli túlélők Eddie, a Tökös sas (Taron Egerton) és a kisköltségvetésű Q, Merlin (Mark Strong). Ők ketten elindulnak, hogy megmentsék a világot - és Elton John-t -, útjuk pedig a Patrióta Alkoholgyártók Gyülekezetéhez (AKA Statesman) vezet, akikkel közösen kezdenek nyomozásba. Közben az előző rész egyik mellékgonosza Tél katonáját játszik, Mr. Darcy-ról meg kiderül, hogy ő a Kormányzó.

Én láttam nyáron az Atomszőkét, amin eszméletlenül jól szórakoztam... de az egy ZS kategóriás film a Kingsman: Az aranyközhöz képest. A Deadpool óta nem nagyon volt film, amin ennyire jól szórakoztam (hacsak nem vesszük be az időközben bepótolt első Kingsman filmet).
A történet nem volt nagy szám, nagyrészt az előző rész elemeiből építget, de azt remekül teszi. Leginkább olyan érzésem volt, mint a második Sherlock Holmes filmnél, az Árnyjátéknál: az előző filmből vesz át dolgokat, ám azok nem teljesen úgy történnek meg itt (legjobb példa erre a kocsmában a félresikerült "A modorod mutatja mit érsz"-rész). Néha vannak gyengébb pillanatai, ám mindig ekkor történik valami, ami elfeledtetti az ilyeneket.

Az akció Vaughn-szerű: pörgős, látványos és véres. A film kezdeténél rögtön bedob minket egy ilyenbe, és szerencsére elég sok van belőle. Hiába, Matthew még mindig tudja mitől döglik a légy.

A zene... Henry Jackman-nek adjon már valaki egy Oscar-díjat. Az abszolút kedvenc zeneszerzőm, aki itt is hozza a formáját, amiben ezúttal is a segítségére van Matthew Margeson. Ketten együtt kiválló munkát végeztek.

És akkor a karakterek:
Taron Egerton továbbra is tökéletes Töki szerepére. Lazán nyomja az akciókat, de ha kell akkor komoly is tud lenni. Bár én picit furának éreztem, hogy az előző rész végén seggberakott Tilde hercegnővel összejöttek. De legalább a film végére Svédországnak lett egy tökös hercege.
Mark Strong-hoz nem igazán illik a Merlin-kaliberű szerep, mégis remekül hozza a Kingsman házi technikusát. Csak a vége fele lévő önfeláldozását elég feleslegesnek éreztem.
A film legnagyobb kérdése persze az volt: vissza tudják-e hozni az élők sorába a Colin Firth játszotta Harry-t anélkül, hogy nevetségesnek hatna? Nos, szerintem ezt is egész elfogadhatóan oldották meg - sőt, a visszahozási módszert egy másik karakternél is használták - és tetszett, hogy a dolog hatására egy ideig részleges amnéziája is volt. Persze a kilőtt szeme nem nőtt vissza, és okozott is a harcban ez néha kellemetlenséget a párszor előtűnő hallucinációk mellett.

A Statesman behozása is egész jó volt - ők ugye szabóság helyett alkoholkészítéssel álcázzák magukat (a kanadai szervezet meg gondolom juharszirupot gyárt, Mapleman a nevük, és Eugene Levy vagy Michael J. Fox vezeti őket - hmm, ebből lehetne is egy fanfiction...). Halley Berry aranyos volt a Statesman technikusaként, Tequila vagány volt, csak sajna keveset szerepelt (a film végén meg meg sem ismertem szemüvegben és öltönyben, úgy nézett ki mint Töki),, Whisky meg úgy bánt a lasszóval, hogy azt még Wonder Woman is megirigyelné (és új értelmet adott a whisky-s burger kifejezésnek)..Jeff Bridges meg hozta a formáját.

Az első rész főgonosza a pösze számitástechnikai zseni Valentine volt, akinek szerepét az a Samuel L. Jackson játszotta, aki a legkevésbé jutna eszünkbe egy ilyen szerepre (amire rájátszott még a ruházatával is). Most hasonló szerepre szerezték meg Julianne Moore-t, aki a drogkereskedő Poppy-t alakítja, aki egy '50-es vagy '60-as évekbeli üzlethelység-szerű bázist dobott össze, és néha eléggé bizarr és fura volt - persze a jó értelemben.
Neki is jutott egy végtagnélküli segéd az előző részből visszatérő, Edward Holcroft által játszott Charlie szerepében, akit én jobban elviseltem mint Sofia Boutella Gazelle-jét, de annyira nem volt nagy szám.

Röviden: bárkinek tudom ajánlani, akit esetleg már az előzetesek láttán is meg tudott fogni. Ha nem lett volna a Logan (és nem érkezne még az új Star Wars-film is) akkor simán az év filmje lenne nálam. A Cinema City mozikban még adják és pl. a Sugár Mozi Moziünnepén is meg lehet nézni, ott valamennyivel olcsóbban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése