(Black Panther)
Rendező(k): Ryan Coogler
Író(k): Ryan Coogler, Joe Robert Cole
Főbb szereplők: Chadwick Boseman, Michael B. Jordan, Lupita Nyong'o, Danai Gurira, Martin Freeman, Letitia Wright, Andy Serkis, Winston Duke
Eredeti megjelenés: 2018. február 16.
Magyar bemutató: 2018. február 15.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Elérkezett hát ez is: egy filmnyire vagyunk a Marvel Filmes Univerzum csúcspontjától, a Bosszúállók: Végtelen Háborútól. De még mielőtt megérkezne az MFU hőseit összetömörítő film, még érkezik a wakandai király saját filmje, amit "kis" késéssel láttam, viszont egy nyereményjátéknak hála ingyen.
A történet nem sokkal az Amerika Kapitány: Polgárháború után játszódik. Zemo-nak hála meghalt Wakanda királya, T'Chaka, így fia, T'Challa veszi át a helyét mind királyként, mind a Wakandát védelmező Fekete Párducként. Épp csak belekezd az uralkodásba, már komoly gondokkal küzd: nem csak a vibrániumtolvaj Ulysses Klau-val gyűlik meg a baja, de feltűnik Eric Stevens AKA Koncoló (avagy Killmonger), aki egy múltbéli titokkal és bosszúvággyal felszerelkezve jelenthet veszélyt az országra.
A film előzetesei engem annyira nem fogtam meg. Oké, a második elég hangulatos volt, de nem éreztem azt, hogy ezt azonnal meg akarom nézni. Az aggodalmaim akkor csitultak kissé, amikor megláttam a film értékeléseit: eszméletlenül dicsérték, a legjobb MFU-filmnek mondták (mondjuk azt mindnél elsüti), és jobb értékeléseket kapott, mint az Amerika Kapitány: A tél katonája és az abszolút favoritnak számító (legalábbis nekem) Vasember. Aztán megnéztem... és picit felemás érzéseim vannak.
A film jó - meg is lepődtem volna, ha most hibáztak volna -, de szerintem annyira nem, mint amennyire mondják. Foglalkozik olyan dolgokkal, amik igencsak fontosak manapság - feketék helyzete, bevándorlás -, de igazán nem érzem annyira kibontva az egészet. Hiányzott az MFU-filmekre jellemző, nagyon megkacagtató humor: voltak poénok, de vagy nem voltak rendesen kidolgozva (némelyik elég erőltetett volt), vagy csak nem volt annyira megröhögtető.
A történet okés volt, a poénok helyett inkább komolyakra vették a figurát, viszont így is volt pár elég zavaró klisé - mint akkor, amikor M'Baku nem akar segíteni T'Challa-nak a végső harcban, de érezhető, hogy úgyis besegít majd. A cselekmény leginkább Az oroszlánkirályra emlékeztet több pontján is, de James Bondot megidéző jelenetei is voltak (főleg Shuri laborjában és a dél-koreai jelenetnél). Azért nekem a sztori bejött.
A látvány remek volt, a technológiailag fejlett Wakanda eszméletlenül gyönyörű volt. Egyszerre volt eszméletlenül fejlett civilizásció, de azért mégis afrikai ország, annak kultúrájával. A jelmezek is jók voltak, minden törzsnek megvolt a maga kinézete. Meg voltam vele elégedve.
A zene... na, itt voltak igazán gondjaim. Ludwig Göransson zenéi jól voltak... csak éppen az a baj, hogy kijöttem a vetítésről, és egy sem jut eszembe. Sajnos egyáltalán nem lett emlékezetes, de a filmhez illik.
És akkor a szereplők:
Chadwick Boseman nagyon beleillik a Párduc szerepébe, jól választ a hőseihez színészeket a Marvel. Már az Amerika Kapitány: Polgárháborúban is bírtam őt, és most is jól hozta a figurát, akit most már nem csak harcosként, hanem királyként is láthatjuk, ahogy igyekszik azt tenni, ami a népét szolgálja. Jól összerakott karakter volt.
A női karakterek se voltak rosszak. Shuri mint kisköltségvetésű Stark egész jó volt, a film néhány működő poénja is hozzá fűződik - csak a magyar hangja kicsit bántotta a fülemet. Szintén remek volt Nakia is... csak az a szerelmi szál T'Challa-val kicsit semmiből jövőnek és erőltetettnek érződött. És ott volt még a The Walking Dead Michonne-ja, Danai Gurira mint Okoye, a wakandai testőrség vezetője, akinek volt néhány jó akciójelenete és poénja, de úgy kábé ennyi, nem zavart annyira sok vizet.
A többi mellékszereplő inkább olyan elment kategória. Forest Whitakernek volt egy rövid, de fontos szerepe, Daniel Kaluuya is szerepelt egy rövid ideig. Talán a leginkább Winston Duke M'Baku-ja emelkedik ki még igazán, akinek törzse elkülönült a többiektől, és a párduc helyett a majmokat istenítik. Ő a képregényekben gonosztevő, de nem igazán volt az: volt egy összecsapásuk a Párduccal az elején, és ennyi. A végén már segítette is őket a nagy harcban.
És akkor a gonoszok:
A dicsőítő kritikák külön kiemelték, hogy a filmben a Koncoló képében egy kidolgozott főgonoszt kapunk. Ettől valamelyest kíváncsibb lettem a filmre, mivel sokan rótták már fel az MFU-nak a gyatra főgonoszokat. Emiatt voltam kíváncsi, hogy Loki (meg a Keselyű) után tényleg látok egy újabb összetett gonoszt... de csak félig-meddig lett ez így. A Koncoló tényleg egy kidolgozottabb főgonosz, mint az átlag (pl. Malekith vagy Ronan) a tragédiája miatt - momentán az előző Fekete Párduc megölte az apját és ott hagyta őt egyedül -, de azért annyira remek nem volt. Ellenben Andy Serkis Ulysses Klau-ja, aki a Bosszúállók: Ultron kora után most több játékidőt kapott, és valami fenomenális volt. Eszméletlen őrült volt (néha kicsit Jokerre hajazott) és jó volt végre Serkis-t mocap maszk nélkül, normális kinézetében látni egy filmben.
A stáblista utáni jelenetek: ismét volt két jelenet, ám sajnos egyik se vezeti fel igazán a Végtelen háborút. Az első inkább a filmhez kapcsolódik - amiben T'Challa kvázi leleplezte Wakanda technológiai fejlettségét -, a második pedig egy korábbi stáblista utáni jelenethez - amiben kiderül, hogy Shuri sikeresen kikúrálta Bucky-t a HYDRA beprogramozott parancsaiból -, szerencsére utóbbi nem volt olyan "feleslegesen-vártam-végig-az-egészet" típusú, mint az előző filmeknél.
Röviden: ha eddig is szeretted az MFU filmjeit, akkor ezt is fogod, ha nem igazán jöttek be, akkor sajnos nem ez fog bevonzani (tapasztalat, az MFU-ért nem túlzottan rajongó haverommal néztem, és neki annyira nem jött be). Én mindenképpen csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése